Csontritkulás Online

A XIX. sz. elején a cukor sokkal inkább csemegének számított (fejenként átlagosan 5-6 kg-ot fogyasztottak évente), mintsem a táplálék egyik fő komponensének. A finomított cukor (kémiai nevén: szacharóz) egy olyan két molekulából álló diszacharid, amely 1 molekula glükózból (szőlőcukorból) és 1 molekula fruktózból (gyümölcs cukorból) épül fel. Mindezek hátterén felmerülhet a kérdés, milyen probléma állhat fenn a szacharóz, vagyis a finomított kristálycukor fogyasztása esetén, ha létfontosságú glükózt biztosítja a szervezet számára.

A válasz megtalálásához érdemes tudni, hogy az emberi szervezet olyan energiaforrásokat igényel, amelyekben egyúttal az emésztéshez, felszívódáshoz és egyéb funkciókhoz szükséges tápanyagok is megvannak. A finomított cukor gyakorlatilag nem tartalmaz sem vitaminokat, sem ásványi anyagokat. Felgyorsítja a belső égési folyamat sebességét, ugyanakkor nem biztosítja az ehhez szükséges egyéb építő- és szabályozó komponenseket (kalcium, vas, B-vitaminok stb.), sőt azok kiürülését támogatja. Hazánkban a napi energia-bevitel 15%-át a finomított cukor adja, amely mintegy felhígítja a testünkbe bevitt tápanyagot, gyakorlatilag 15%-kal csökkenti a bejutó mikro-komponensek mennyiségét.
A cukor hatással van a kalcium-anyagcserére is. Kísérletek bizonyították, hogy 100 g cukor elfogyasztásának hatására a szervezetből kikerülő kalcium mennyisége mérhetően fokozódott. A fokozódó kalciumvesztés — a hiányos étrendből adódóan — nem tud egyensúlyt tartani a kalciumbeépülési folyamattal, így hosszabb távon a