A laboratóriumi vizsgálatok segítségével fény derül a csontritkulás hátterében álló tényezőkre.
Általában a laboratóriumi vizsgálat felfedezhet olyan betegséget, mely másodlagosan vezet csontritkuláshoz. Ha semmilyen elérést nem találnak a szervek működésében, akkor a csontritkulásnak ún. elsődleges formáját állapíthatják meg. A csontok élettani folyamatát több oldalról közelítjük meg.
Kalcium: Először is a vér kalcium szintjét mérik meg. A vérben a kalcium mennyisége igen kis határok között mozog, a szervezet mindenáron igyekszik fenntartani ezt az egyensúlyi állapotot. Például, ha valamilyen okból kifolyólag csökken a vér kalcium szintje, a hiány azonnal pótlódik a csontokból. Ha pedig túl sok a kalcium szint a vérben, akkor a vesében fokozódik a kalcium kiürülése. (pl. s vizelettel több kalcium ürül)
A kalcium igen fontos elem a szervezetben. A vérben található kalcium fontos szerepet játszik a sejtek működésében, a véralvadásban, az izomműködésben.
Foszfor: szintje a csontritkulásban normális, azonban vesebetegségben megemelkedik, míg pl. a bélben jelentkező felszívódási zavarban csökken.
Hormon meghatározások: szükségesek esetenként a belső elválasztású mirigyek működésének vizsgálatára (petefészek, here, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese).
Csontépítés, csontbontás: a csontépítő és a csontbontó sejtek működésekor felszabadulnak bizonyos anyagok (oszteokalcin, kollagén termékek). Ezek a vérben és a vizeletben mérhetők, így megállapítható, milyen gyors a csontépítés és a csontbontás, sőt ellenőrizhető, hogy hatásos-e az adott gyógyszer.
Természetes alapanyagból készült termékek az egészséges csontokért: http://www.vitafree.hu/mconet/product.php?catid=6
Csontritkulás témakörben további írásokat talál a http://www.csontritkulas.com oldalon
